A FESTŐRŐL
"Hiszem, hogy minden egyes festmény tartozik valakihez, ahogy az emberek is"
Bár diákéveim alatt tanultam grafikát, művészettörténetet, komolyabban festeni csak harmincas éveim elején kezdtem el, mivel teljesen más irányba sodort az élet. Büntetőjogból államvizsgáztam és a rendvédelemben töltöttem 25 kalandos és változatos évet. Bár elégedett voltam sorsommal, mégis túl szürkének találtam a világunkat, és mivel megváltoztatni nem tudtam, festményekkel teszem színesebbé.
Érdeklődési területem a XX. század első fele, festményeim többnyire a XX. század eleji, mozgalmas nagyvárosi világot, akkor élt híres, vagy fiktív embereket jelenítenek meg szürrealista, vagy sok esetben az 1930-as évekre jellemző Art-deco, futurista, vagy újabban a kubista stílust felelevenítve. De csak felelevenítve, nem ismételve, hiszen a mai kor trendje mégis más festészeti megoldásokat és más színvilágot igényel. Számomra az a korszak egy letűnt, színeiben és kultúrájában is más világot jelent, mintha csak az elsüllyedt Atlantiszról beszélnénk. Hiszen a háború után az egész világ megváltozott és egy sosem látott technikai fejlődés indult meg, amely tart jelenleg is és ez átformálta azt a korszakot, amelynek maradványaiba a generációm még éppen, hogy beleszületett. A háború előtti évtizedekben alkotó művészeken szocializálódtunk, így értjük Rejtő Jenőt, Vaszary Gábort, József Attilát, értékeljük Chaplint, Edith Piaf-t, Marlene Dietrich-et, vagy a kávéházakban játszódó kabarék világát, emlékszünk a bogárhátú Volkswagen autókra, de mára mégis teljesen megváltozott minden.
Törekszem arra, hogy a mai kornak szánt modernnek mondható festményeim sejtessenek valamit abból a ma már elérhetetlen, megfoghatatlan álomszerű világból, ahová már nem léphetünk be, csak betekinthetünk annak ablakán. A képeim sokszor meghökkentőek, ez nyilván szűrrealista stílus sajátosság, ami sűrűn visszaköszön festményeimben, de kalandosnak mondható ifjúságom és világot jobbá tenni törekvő személyiségem visszatükröződése is. Törekszem arra, hogy a képeimnek mindig legyen dinamizmusa, mozgalmasságot vigyen a térbe, ahol látható. Ha ritkán csendéletre vetemedek, azt is minimum kubista módon teszem, ami azonnal meghökkentővé teszi a legunalmasabb kompozíciót is. Meggyőződésem, hogy a mai modern minimalista, homogén-pasztel színű lakás- enteriőr divatban ez utóbbi az egyik legmenőbb irányzat. A fototechnika fejlődése és a fényképezős mobilos világunk hozadéka, hogy ma ismét olyan festményre vágyunk, ami messze nem realista, vagy hiperrealista, a lényeg, hogy legyen egyedi és amiből szenvedély, nosztalgia vagy akár humor sugárzik. Ennek megfelelően festek a legváltozatosabb témákban, és változó stílusban elsősorban nagyobb méretű képeket. Azt azonban nem hiszem, hogy egy festménynek a kizárólagos célja csupán a design, vagy a színarányok helyreállítása egy lakásban. Mert ez csak egy másodlagos cél. Az első, hogy a festmény érzelmileg mozgasson meg, szeressek ránézni. Mivel viszont nincs két ugyanolyan élet, mindenkit más emlékek, benyomások kísértenek és lelkesítenek, így egy-egy kép sem lehet mindenki kedvence, akármennyire is népszerű. Hiszem, hogy minden egyes festmény tartozik valakihez, ahogy az emberek is. Vagy egymásra találnak egy generáción belül, vagy nem. A festmény van előnyben, hisz több emberöltő alatt, több rajongója is lehet, akiket - bár nem is ismerik egymást, más országban, más korban élnek - ugyanúgy lelkesíthet, emlékeztethet, vagy vígasztalhat.
Egyes képeim szentendrei galériában is megtalálhatók, bár az internetnek köszönhetően képeim többsége hazai és most már külföldi megrendelők otthonait díszítik remélhetően sok-sok évtizeden keresztül.
Mivel elsősorban falra szánom a képeimet, így ha csak nincs valakinek eltérő igénye, akasztható állapotban, legtöbbször festett vakkerettel kínálom őket.
B.S.B. Balico
Budai-Sántha Balázs
BalicoArt műterem, Budapest
